Kinyílik.
Kigördül az ébredés könnye.
Sajgó kézzel elemelkedek a helytől, mely esténként a vigaszt jelenti.
Vigaszt, nyugtalan gondolataim elől.
És újra.
Újra kitárul előttem a világom.
A világom, mely oly protokolláris, üres és vigasztalan tud lenni.
A nap mely időtlen-idők óta csak önmagát ismétli, elkezdődik.
A vágy, mely az új után csábít, ismét megcsapja gondolataim.
Kell!
Kell valami, ami feledteti omladozó napjaim.
Valami, ami észrevétlen mosolyt csal szétrepedezett ajkaim szélére.
Reménytelen!
A futószalag elkap, és ismét bábként készülök el a Föld forgásának gyárában.
Aztán a kéz, mely nem is oly rég felemelt,
most ismét erőtlenül zuhan mellém.
Lecsukódik!Csalár Bálint
zsinóron
2007.09.09. 12:11 :: EncorePhoto
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek